Becsuktam a szemem és tűző napsütésben találtam magam. Nyugodtan lépdeltem a homokban, éreztem a bőrömön a ruha simogatását és a homokot az ujjaim között. A gyengéd szellő finoman fújdogálta az aranyszínű morzsákat. Fehér ruhámban szinte meneteltem a Nap felé és sután, reménykedve nézelődtem, de a nagy kietlenségben nem akadt útitársam. Nyugodt melegséget éreztem és a forróságban töltekeztem energiával, de nagyon hiányzott valaki a háttérből. Végül célom felé közeledve leültem, hogy a szemeimet pihentessem a rikító sárga korongon. Egy hátamat gyengéden megérintő kéz ébresztett merengésemből, mely folytatta útját és végül mellém ülve átölelt.
Haj kivasalva, kis táskába bepakoltam a Quimby koncertre Amszterdamba, a bőröndbe pedig elkezdtem a hazaútra. Reggel indulás Vikivel vonattal, vasárnap vissza, amikoris este 11-ig dolgozom, hétfőn pedig 6-os vonattal indulás a reptérre. Anyuciék várnak. Már most elérzékenyülök és nem akarok elválni tőlük. Tegnap olyan ruhát vettem, mint még soha. Két stylistomnak kinevezett magyar kolléganőm szállította a próbafülkébe a szebbnél szebb darabokat. Annak a bizonyosnak nincsen pántja, teljesen fedetlen benne a vállam, nagyon szép spanyol ruha, selyemből, gyönyörű mintákkal. Nem is sejtik a lányok, hogy mennyire hálás vagyok nekik, hogy segítenek nőisségem kibontakoztatásában, hogy meg merem mutatni a formáimat. Egy fekete fölsőbe első látásra beleszerettem a min. 1 órás ruhapróbálgatás alatt, abban megyek holnap a Quimby-concertre. Az egyik karomat és a hátamból sokat megmutat. Előbb-utóbb meg kell tanulnom szeretni a testemet, inkább minél előbb. Úgy néz ki a koncerten egy fiúval is találkozom, aki nagyon szereti a kedvenc filmjeim listáját. Most egy kis kikapcsolódás következik, abba kell hagynom a tépelődést, hogy miért vagyok még mindig egy ilyen szar munkahelyen, miért nem hozzám méltóbb, kreatívabb, értelmesebb dologgal töltöm az életem tetemes részét. Segíteni imádok. Kerestek megint a venlói állás miatt, de annyira nem törtem magam, hogy elérjem a fejvadászt... szóval hogyan induljak el abba a másik irányba? Hollandia híres arról, hogy minden eszközzel segítik a kis- és középvállalkozókat, mivel ők ezzel potenciális jövőbeli állásokat teremtenek... De jó lesz a Quimby-t látni!
Szeretem, hogy Hollandiában teljesen természetes, hogy 60 évesekkel járok fitnesz órára és egymással szemben, idétlen támadóállásban, mosolyogva boxolunk bele a levegőbe, hogy egészségtudatosan élnek és foglalkoznak a testükkel, hogy fél méterre tőlem teljesen nyugodtan ücsörög és nézeget a sárgarigó a kertben, mert senki nem szokta elijeszteni, ezért nem is feltételezi senkiről, hogy ezt tenné, hogy a csalogató "cic-cic" nem érdekli a cicákat és zavartalanul folytatják a sétájukat, mert ilyen idétlen dolgokkal nem szokták zaklatni őket, hogy sosem hallottam senki szájából a fenyegető "sicc"-et elhangozni (elhangzani?) még, hogy a kutyákat nem kötik láncra, és mivel eleget sétáltatják őket, szelídek, sosem ijesztenek meg a nem létező kerítéseken belülről haragos ugatásukkal, hogy annyiféle gyümölcsöt lehet kapni a boltban a világ minden tájáról. Részben azt is szeretem, hogy kemény itt a tempó, mert megedződik tőle az ember.
Imááádom ezt a sört, szívesen lennék a sales-esük is, pár emberrel már úgyis sikerült megszerettetnem. A cég honlapja a kínálattal: http://www.mort-subite.be/nl/getpage.asp?i=1 Tegnap kipróbáltam egy új fajtát, a Mort Subite Gueuze-t, valami isteni! Olyasmi az íze, mint a Traubiszódának! És ide el kell mennem egyszer Brüsszelben, mert itt kaphatók csapoltan cseresznye, málna, eper és minden egyéb ízben! http://www.alamortsubite.com/index.htm Ezt a számot naponta többször hallgatom, pedig feldolgozás:
Az eredeti sem rossz:
Most legszívesebben elmennék egy nagy túrára a hegyekbe, de rég is volt, amikor ilyenekre jártam...
Két napja kinnhagytam a fitneszben a szekrények előtt a telefonom. Egy néni megtalálta és kérdezte a recepcióst később, hogy leadták-e a telefont, ugyanis egy lány felajánlotta a "segítségét", hogy ő majd leviszi. A néni állítólag rossz előérzettel, de odaadta neki. Tegnap vettem egy új telefont új SIM-mel, ma viszont kaptam egy levelet, hogy a telefont megtalálták. Ami nagyon furcsa, hogy 1. szinte pontosan ugyanez megtörtént egy cseh kolléganőmmel, azzal a különbséggel, hogy neki az egyik fitnesztanár adott egy emailcímet, ahol kapcsolatba lépett azzal, aki ellopta a telefonját. De honnan tudta a tanár, hogy ki az??? És hogy van ez, hogy leadja a tolvaj a recepción és ez így OK?? 2. Mi a fenének kellett ennek a valakinek az én gagyi, semmi extrát nem tudó telefonom, amilyet már régóta nem gyártanak? Aki miatt most kidobtam 80 eurót az ablakon... 3. Honnan a fenéből tudták, hogy nekem kell emailt küldeni az elveszett telefonról? Be sem mutatkoztam... Ismerik az arcom, de azt nem tudtam, hogy a nevem is... A mai buli előtt elmegyek a telefonért és megpróbálom ennek a nagyon furcsa történetnek a részleteit kideríteni.
Egyébként hullámzóan vagyok, csak akkor érzem jól magam, ha nem kell dolgozni, a munkahelyem egyre inkább olyan mint egy börtön. Egy hely, ahová a pénz miatt be kell járnom, ami miatt nincsen rendszeres életem, ahol nem fejlődök agyilag, ami nagyon kevés szabadidőt enged. Eddig azon az elhatározáson kívül, hogy nem fogok október 1-től új szerződést aláírni, más konkrétum nincs. A múltheti interjú második körére nem hívtak még be, állítólag nem nézték még meg a 2 cégnél a CV-met... Más ügynökségek adatbázisába is bekerültem. Partnerkereső portálokon tett tapasztalataim nagyon érdekesek, izgalmas, hogy egyesek mi mindent megosztanak magukról, milyen hihetetlen helyekről képesek emberek bejelentkezni, egyesek mennyire erőszakosak, mennyien kamuznak, gyorsan töröltem is magam egy oldalról, ahol a részemről hiányzó érdeklődés ellenére nem szálltak le rólam... Van egy nagyon ragaszkodó férfi, lehet, hogy vele vagy egy magas szőkével találkozom jövő héten Amszterdamban, a Quimby koncertre utazván. Valaki elrabolhatna... megkönnyíthetné kicsit az életem... Április 21. óta nem cigizem :)
Fujj, micsoda erkölcstelen videó, a zene viszont vidám:
Tegnap ráérősen vásárolgattunk, kávéztunk a lányokkal, utána találkoztam egy iráni fiúval és nagyon jót beszélgettünk, majd átnéztem a kedvenc csehem barbecue partyjára és ott ragadtam fél 3-ig. Egy holland férfi szórakoztatott szinte egész este, folyamatosan Magyarországról és a magyarokról áradozott, ahol 20-szor járt az elmúlt 4 évben. De azt azért megjegyezte, hogy szerinte a magyarok nem kedvelik, ha valaki másképp él, mint ami megszokott, elfogadott, hogyha eltér az átlagtól. Meghökkentően jól beszélt magyarul, ismerte a történelmünket és hosszasan sorolta az egyszerűnek nem mondható városneveinket. Állítólag amióta a legjobb barátja meghalt, nem tud rendet teremteni az életében, sajnos ez látszik is rajta, pedig nagyon kedves ember...
3 óra alvás után még munka is volt benn, szerencsére az állatkerti hatás ma elmaradt, 4-re pedig Valkenburgba kellett érnünk, mert Bryan, kedvenc holland kollégám és barátom együttesének koncertjére voltunk hivatalosak. Hihetetlen show-t láttunk egy 10 tagú csapattól, élükön egy karizmatikus és még 50-es éveiben is nagyon szexi, szikár, rikító kék szemű pasi személyében. Bryan teljes odaadással játszott és nagyon jólesett neki, hogy megnéztük őket élőben. Aztán csak ültünk a pub teraszán és figyeltük az embereket. Boldognak látszottak. Jó volt nézni, ahogy az élet zajlik az utcán. Ismét megállapítottuk, hogy mennyi fitt, jóképű fiatal és ősz hajú férfiember, harmonikus pár él errefelé. Nagyon tudják élvezni az élet örömeit a szép autóikban, elegáns ruháikban, a kávézóban bámészkodás közben, a gyereküket a levegőben pörgetve. A napfényben repkedő muslincák látványa már nagyon hiányzott.
2 hét és megyek haza! Emberek, fedezékbe! Most inkább ne kerüljetek az utamba, mert el-elszakad a cérna... Skype-olás közben is türelmetlenségi roham jött rám... Már előre örülök a bensőségességnek, apuci gyönyörű kertjének, a szellemi és lelki töltődésnek. Újra az oltalmat nyújtó menedékben, a legkedvesebb búvóhelyemen leszek. Érdekes, ezt a számot hallgattam, miközben mindez eszembe jutott. Már többször volt ilyen, főleg angol zenéknél, hogy még mielőtt tudatos fordítást végeztem volna, átment az üzenet a fejembe. Vagy csak a hangulat ennyire kifejező? A szám címe menedéket jelent.
Egyébként? Sok önmagával mit kezdeni nem tudó energialeszívó vesz körül, akiket továbbra is sikeresen pattintgatok le. Hihetetlen mennyi ember próbál mások energiájából élni! Arra is rá kellett jönnöm, hogy ekkora dedós társasággal még nem volt dolgom, mint ennél a cégnél. Pedig állítólag felnőtt emberek. Néha úgy érzem magam, mint egy elmegyógyintézetben, ahol agyi működést már nem produkáló emberekkel vagyok kénytelen 8 órás munkaterápián résztvenni. Ma pl. azon nevetett pár kollégám kb. 2 óráig, hogy milyen vicces csengőhangok vannak az új telefonon, a másik úgy sikoltozott egy gyenge poén hallatán, mintha épp a nem létező G-pontját ingerelnék és ami nagyon fárasztó még, hogy tele van a cég az indulataikat kezelni nem tudó idegbetegekkel. Úgyhogy én ilyenkor csendben meghúzom magam a sarokban és várom az aggyal rendelkező pajtársak feltűnését vagy próbálok legalább egymagamban szellemileg éber maradni, nem az állatkert létszámát bővíteni. A magyar csapat szerencsére értelmes, olykor bölcs, pozitív beállítottságú emberekből áll. Voltam interjún, kezdetnek biztató volt, remélem a következő héten kapok behívót a céghez is. Németül kéne dolgoznom, úgyhogy folyamatosan fordítom a hétköznapi történéseket fejben, pl. ma majdnem nekimentem egy kerítésnek és gyorsan lefordítottam ezt az eseményt németre. Úgy érzem, gyorsan belejönnék, ha ezen a nyelven kéne minden nap dolgoznom. Ez a mostani cég javára is írható, ahol visszajött a némethez az önbizalmam. A férfiakat eddig bírtam kiűzni a fejemből, nézelődöm, szórakozom és ahogy anyuci mondta, próbálom nyitva tartani a szívem és szemem...
Ha jól emlékszem Hollandia Európa 5. legerősebb gazdasága és az 5. legnagyobb exportőr a világon. És bár a nyelvóráról ismert gyönyörű, vöröshajú, szórakozott örmény csoporttársnőm, aki közgazdaságtant tanít az egyetemen, azt mondta, hogy már felépülőben az európai gazdaság, sajnos a munkalehetőségek csökkenő száma nem ezt bizonyítja. Sokszor hallom, hogy milyen nehéz itt is munkát találni most, főleg ha az ember nem beszél hollandul. Mark Rutte, a miniszterelnök ma benyújtotta a kormány lemondását a királynőnek, miután a 4 hétre tervezett, majd 7 hétig tartó koalíciós tárgyalásokon nem sikerült a szélsőjobbos Wilders pártjával megegyezni. Új választásokat írnak majd ki, kíváncsian várom, hogy kik az esélyesek... Tavaly gyönyörű tavaszunk volt, de amit most alkotnak az égiek, az borzadály. Nem szoktam fölöslegesen panaszkodni az időjárásról, mert minek, de nehéz hozzászokni, hogy április végén a télikabátomban megyek dolgozni, a bringám csomagtartójában pedig állandó kellék a térdig érő esőkabát. Tavaszhoz hasonló időjárásnak se híre, se hamva. Tegnap fél órákra elaludtam, ami nemcsak a heti fáradtságnak, hanem a folyamatosan változó időnek is betudható. Úgyhogy már tervezgetem a nyaramat melegebb éghajlaton... És megkaptam életem eddigi legmagasabb havi fizetését, jólesett átszámolni forintra. Megszületett Besi kisfia Londonban, a neve Herold.
Végre tudom mit jelent, amikor a hollandok azt írják, hogy "ff". Főleg facebookon láttam eddig, eleinte azt hittem, hogy csak elírták a facebook rövidítését, azaz az fb-t. Valójában az "effe" rövidítése, ami rövid időt, egy pillanatot jelent, szövegkörnyezettől függően. Most ezzel meg is nyugtattam magam, hogy bár nem mentem hollandra, mégis óriásit léptem előre a nyelv elsajátításában. Rémisztő idő volt, orkánerejű szél, a szemközti teniszpályán is abba kellett hagyniuk a játékot, a ház a szél miatt nyekereg, majd jött az oly nagyon várt eső is. Valahogy nem volt kedvem bringára ülni a kb. 4 fokban, ezzel a széllel szemben fel is adtam volna útközben. Helyette olvasni fogok, tegnap csak úgy habzsoltam a betűket hajnali 2-ig. Mennyire jó relaxáció is az olvasás! Bár már kiskoromban is éreztem magamban enyhe diszlexiát, ami folyamatosan megakadályozott abban, hogy huzamos ideig a fenekemen maradjak egy könyvvel a kezemben, kivéve amikor nagyon érdekelt a téma (ez inkább a misztikus, asztrológiai, tenyérjóslással kapcsolatos vagy nagyon romantikusra és melankólikusra korlátozódott). Furcsa, mert egyébként órákig képes vagyok kinézni a fejemből, a füvön ülni és az eget bámulni. Közben ismerkedek interneten, most éppen egy nagyon jóképű, romantikus lélekkel levelezek, de jelentkezett egy orvos is, aki éjszakánként regényeket ír... Érdekes, mindkettő amerikai. Minden nap elküldök legalább egy álláspályázatot vagy csak feliratkozok egy közvetítő honlapjára, ma egy prostituáltakat támogató amszterdami munka tetszett meg, de a tapasztalatom hiányzott a sikeres pályázáshoz. Nem is voltam elégedett, mert ilyenkor úgy érzem, hogy eltelik egy nap anélkül, hogy megpróbáltam volna jobbá tenni a jelen helyzetemet. Aztán kompenzált az élet, megkerestek egy eindhoveni állás miatt, ahol a magyart nem, de az angolt és a németet kéne használom. Kihívás lenne, az biztos. Jövő hétre körvonalazódik az interjú. Korábban nem tudok elszabadulni a munkahelyemről és már előre járatom az agyam és aggódok, hogy ha megtetszenénk egymásnak az állással, mikor tudnék legkorábban lelépni az egyre nehezebben elviselhető mostani cégemtől...
Futópadozás közben láttam ennek a Breiviknek a tárgyalását, ez az "ember" valami hátborzongató. Nevetgélt és azt mondta, hogy újra megtenné. És azt, hogy ő csak egy nagyobb háborút akart a tettével megelőzni. Félelmetes szemei vannak. Az is elborzaszt, hogy sokan példaképüknek tekintik már most...
Szeretnék egy hétfőtől péntekig vagy szabadúszó állást, ami mellett újra jógázhatok és elkezdhetem kiképezni magam masszőrnek. Szeretném, ha újra lenne privát szférám az otthonomban, hogy ne kelljen beszélgetni, ha nincs kedvem, egyedül lehessek, amikor akarok, ne kelljen lábujjhegyen járni, ha éjszaka jövök haza. Beleélem magam ebbe az állapotba, ez állítólag segít a célok elérésében. Szerencsére nem nehéz. Egyik kedvenc belga városomban, Antwerpenben is utánanézek, hogy nincsen-e az ottani volt cégemnél üresedés. Móni adta az ötletet (megint), aki szerint nemcsak klassz a város, de általában az emberek is kedvesebbek, mint a hollandok, bohémabbak, kevésbé tökéletesek a dolgok, kevesebbet kell adózni, olcsóbbak az ingatlanok, jobbak az ételek... Le kell küzdenem az ötlettelenségemet, a rutinszerű álláskeresési módszereimet, most azt csinálom, hogy mindenhová bekukucskálok, amit érdekesnek találok. Ha van egy állás ami csak rám vár, úgyis szembejön majd. Arra már én is rájöttem, hogy a változékonyságom állandó, de azt hiszem ebből jó is származik. Az intellektuális inspiráció is egyre jobban hiányzik, talán 1 vagy 2 olyan ismerősöm van itt, akikkel munkán, vásárláson, ide-oda utazgatáson, szórakozáson kívül "fennköltebb" dolgokat is meg tudunk osztani, élni egymással. De legyünk optimisták, lehetne sokkal, de sokkal rosszabb is.
Nagyon színeseket álmodom mostanában. Ma például valami előadást tartottam és kocsival mentem a helyszínre. Én vezettem, magabiztosan. Haza pedig a kezemben vittem az autót a metrón, teljesen valóságszerű, nem? A metrón buliztak az emberek, voltak pl. csicsásan felöltözött, felnőttarcú gyerekek. Össze-vissza kusza dolgokat látok alfa állapotban, és nekem ez elég ahhoz, hogy színesebbnek lássam az életet. Színfüggő vagyok. Amszterdam is egy üde színfolt volt. Rengeteget nevettem, pozitívan sokkolt a Maastrichthoz képest óriási kavalkád, a tömeg, a folyamatos jövés-menés, mintha egy olyan helyre csöppentem volna, ahol tényleg bárkivel találkozhatok a világ bármely részéről. A srác, aki a pu.-on várt, nem olyan volt amilyennek a képe alapján képzeltem, amivel enyhén félre is vezetett, mert 2008-ban készült, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére a rövid ottlétemet maximálisan ki fogom élvezni. A közös magyar gyökereink inkább az ő uyghur származását jelentették, Nyugat-Kína azon részén született, ahonnan állítólag a magyarok is sok ezer éve elindultak. Én tetszettem neki, de nem fogtak meg a bókjai, a stílusa, a nyugtalansága. Az egész este egy nagy forgatag volt, ismerkedtem másokkal is, pl. egy gyönyörű holland 88'-as fiúkával, aki ugyan holland, de Spanyolországban született, aztán Hollandiába költöztek, majd Németországba, aztán könyvelőnek tanult és Kínában dolgozott, utána jogot kezdett tanulni, de rájött, hogy inkább orvosnak áll. A facebook profilja alapján igaz a sztori, bármennyire is hihetetlenül hangzik. A testvére is holland, de Bruneiben született. Szeretem, hogy két és fél óra vonatozás után ilyen közegben lehetek, azt hiszem eleget pihengettem itt, ideje valami élettel telibb hely után néznem. Még azt is élveztem, hogy a Damrakon, a turisták által legzsúfoltabb utcában lévő szobám ablakát nem lehetett bezárni, ami miatt nem aludtam sokat, de jó volt hallani az utcáról beszűrődő önfeledt hangokat. Persze semmi pénzért nem laknék ott, de egy este erejéig tetszett ez az atmoszféra. Május 12-én térek vissza Amszterdamba Quimby-koncertre és június 15-én Móni kollekcióját nézem meg a kifutón. Most már csak az ő saját szerzeményeit.
Életemben először pucérkodtam koedukált szaunában, jacuzziban, zuhany alatt, szauna után a jéghideg vízben, kerti zuhany alatt, medencében, japán tradíció szerint a sámlin ülve, magamra vizet öntözgetve és soha nem láttam még ennyi kukit egy rakáson. Mindenki kíváncsiskodott, nem csak én. Ez is a felszabadulás egyik formája. A fával fűtött szauna meggyulladt, mert túlságosan betüzelt a srác, volt nagy füst, aztán mindenki kapott plusz egy fürdőköpenyt a meztelen testére, jöttek a mosolygós tűzoltók, minket pedig a szomszédban lévő előkelő étterembe tereltek. Sokfelé volt tűz múlt héten, biztos a Mars tehet róla. Nagyon profin kezelte a vezetőség a váratlanul előállt helyzetet, 30 percenként híradás volt az oltásról, kávét, teát, alkoholt, finomságokat kaptunk, megismerkedtünk egy holland sorstárs párral, könnyen elviselhető volt a 2,5 órás várakozás. Az étterem asztalain még egy magyar együttes koncertjére is találtam meghívót. Aludtunk sokat a 4 csillagos hotelben, helyes volt a pultos fiú, ettünk 3 fogásos vacsorát, a pincérrel franciául csacsogtunk, Gina röhögőgörcsöt kapott a társaságomban, az se zavarta, hogy az éjszakai műszak után hangosan szuszogtam álmomban. Sokat beszéltünk hollandul is. Mindez Zutphenben történt, amiről eddig azt se tudtam, hogy létezik. Vasárnap a városkában is korzóztunk egyet, nagyon megfogott a középkori hangulata, teli volt titkos kertekkel, minden házon volt valamilyen egyéni címer vagy rajzocska és szinte kivétel nélkül minden helyi ránk köszönt mosollyal az arcán. Ez a durva Hollandiában, hogy még a legkisebb faluban is van élet, van program, nincsenek halott helyek. Az utazás végén meglátogattuk az apeldoorni királyi kastélyt is. Többen leszólítottak Gina szlovák rendszámú autóját látva, alig győztük magyarázni, hogy én magyar, ő szlovák, de mi egymással magyarul beszélünk és egyébként Hollandia legdélebbi csücskén élünk.
Lemondták az eheti interjúmat, megtalálták a megfelelőt, egyelőre semmi más nincs kilátásban. Sebaj, a város, ahová kerestek, cseppet sem vonzó számomra. Tuti valami vagy valaki jobb vár rám... A mai hektikus napot az egyre viccesebb holland órával vezettem le, amit azért is tűrök jobban, mert látom a végét. Június 4-én vizsgázom. Addig még röviden hazautazom. Magyar kollégáimmal majdnem pezsgőt bontottunk, hogy Pali lemondott és nem kell tovább olvasni a csak róla szóló híreket, de legfőképp égni miatta. A holland miniszterelnök bringával ment egy fontos politikai traccspartira.
Végülis nem Haarlembe, hanem Bronsbergenbe megyünk, ahol egy japán wellness "menedékben" fogunk ejtőzni és egy közeli hotelben hajtjuk majd álomra a fejünket. Eredetileg egy házikót néztünk ki magunknak a természet lágy ölén, de minden hasonló szállás le volt már foglalva. Gondolom a hollandok is örülnek a jó időnek és a pletykák szerint szívesen utazgatnak a hétvégéken (tudnak ezek élni!). Sajnos az elmúlt 2 hét gyönyörű napsütéses időjárása után a hétvégére lehűlést, esőt mondanak. Sebaj, max. a szaunában ücsörgünk vagy olvasunk az ágyikóban (végre). Azért majd buzdítom Ginát, hogy esti szórakozás céljából keressük fel a helyi vendéglátóipari egységeket. Annyira örülök minden szabad időnek a hülye munkabeosztásom mellett, a mostani 3 nap a luxuskategóriát súrolja. Bőséggel kapok bókokat az utóbbi napokban, szavakban vagy azok nélkül, ragaszkodás, figyelmesség formájában, ami az érzelmi ügyekben jellemző pesszimizmusomot kissé enyhíti.
Érdekes ez az írás, segít megismerni önmagunkat és a stílus maga az ember. Azt veszem észre, hogy a legtöbbször csak ímmel-ámmal, finomkodva fogalmazok, szeretem a fölösleges töltelékszavakat, fontos számomra, hogy megfeleljek a formai követelményeknek és mintha sokszor nehezemre esne egyértelműen kijelenteni dolgokat.
Két múlt heti álmomra is emlékszem, rég volt ilyen. Az egyikben repültem, volt rajtam egy szárnyszerűség, ami technikailag lehetővé tette a repülést. Boldogan, félelem nélkül lebegtem az ismerős házak felett, nagyon jó érzés volt. Nem zuhantam le a végén, az álomelemzések szerint ez jót jelent. Ma éjszaka egy idősebb férfival álmodtam, aki nagyon szeretett és akivel szemben voltak fenntartásaim, mert lehetett volna fiatalabb, egészségesebb, de boldogok voltunk együtt. Mindenben mellettem állt.
Jövő szerdára behívtak interjúra, ha addig nem találja meg a megfelelőt a cég a többi jelölt közül. Lakótársnőmmel pénteken beülünk a kocsiba és Haarlem felé vesszük az irányt.
Hívtak, sajnos nem én kaptam az állást, mert ugyan minden szempontból megfeleltem, csak jókat tudtak mondani a szereplésemről, találtak helyben egy nőt, aki már jövő héten tud kezdeni. Én messze vagyok... ez most akkor diszkriminációs eset? Azt hiszem inkább racionális döntés. Túl mesés is lett volna, ha a legeslegelső állás összejön. Hihetetlen, hogy egy állásba is mennyire bele tudom élni magam, remegve vártam mostanáig a válaszra. Pedig meg kell tanulnom egyszerre több vasat tartani a tűzben. A fejvadászcégnél a jó jelöltek között vagyok, ez is valami. Irtam a másik érdeklődő fejvadásznak is. És tovább keresek.
Az egyik ügyféllel ma fél óráig beszélgettem abszolút nem munkával kapcsolatos dolgokról, arról, hogy ő miért hagyta el újra és újra Magyarországot, merre élt, utazott. Egy élmény volt, rokonlelkek összeakadtak az éterben. Filmeste mégsem lesz, de lesz helyette borozgatás, bringázás és vacsorázunk egy jót szombaton. Jövő hétvégén pedig el akarok utazni 2-3 napra. Totál kikapcsolódni valahol, ahol még nem jártam.
