Csocsó
Csodás volt eddig a hétvégém. Tegnap ismét bepakoltam a kis táskámba és Eindhoven felé vettem az irányt. Alival megnéztük az ottani éjszakai életet, ami a maastrichtinál sokkal jobban tetszett. Először egy diákmulatságba csöppentünk, ahol rögtön kaptunk egy fesztiválokon használatos karszalagot és a bejáratnál kedvesen a kezünkbe nyomott a srác pár zsetont, amiből ingyen iszogathattunk. Aztán betértünk egy helyiekkel teli ünnepségre, ahol szintén szívesen láttak, majd egy rock kocsmába látogattunk el, ahol a kiváló, főleg régi zenéket egy vagány dj lány szolgáltatta. A következő állomás egy hangulatos bár volt, ahol leszólítottam két, virtuóz módon kettesben csocsózó srácot. Végül az egész estét velük töltöttük. Egy doki és egy építészettel foglalkozó holland fiú lett egy estére csocsó- és bulipartnerünk, nagy érdeklődéssel kérdeztek a magyar és afgán állapotokról és arról, hogy mit is keresünk itt. Egyikőjük Maastrichtban élt 10 évig, most költözött Eindhovenbe és bevallotta, hogy nemcsak az éjszakai életet szereti itt jobban, de az embereket is nyitottabbnak, kedvesebbnek tartja. Talán tényleg másfajta emberek élnek Hollandia legdélebbi csücskén, bár érdemes azt is figyelembe venni, hogy Eindhoven nagyváros mostani lakóhelyemhez képest, kb. hatszor annyi lakóval. Mindenesetre érdekes észrevétel pont egy hollandtól. Nem hagyták, hogy mi fizessük az italokat, ami elég nagy számban fogyott... Rég táncoltam ilyen jót. Mindketten jártak Magyarországon, Pestről egyikőjük azt mondta, hogy nagyon tiszta és rendezett. A másik járt Romániában és nagyon meglepte az óriási szegénység és a szegények és gazdagok közti szakadék. Ő most Vietnámba utazik 1 hónapra az arájával, akivel 13 éve vannak együtt. Magánéletük intim részleteibe is beavattak, ennyit a barátságtalan hollandokról szóló sztereotípiáról... A Valkenburgban élő, nős sráctól pedig megtudtam, hogy májusban nyílni fog egy nagy uszoda Maastrichtban, aminek felettébb örvendek. Jókedvűen váltunk el és megadták az elérhetőségeiket biztosan udvariasságból is, de úgy érzem őszintén mondták, hogy szívesen látnának minket máskor. Ali kicsit nehezen értette meg a taxisofőrrel, hogy melyik utcába is szeretnénk menni. Tényleg nem könnyű ittasan kimondani: Edisonstraat. Ma meghívást kaptunk Ali szintén Hollandiában élő és dolgozó afgán barátjához. A roermondi albérletben a földön, törökülésben fogyasztottuk el az autentikus házi kosztot, az isteni rizzsel körített speckó zöldséget, spenótot, salátát és a fiúknak hús is jutott. Nagyon tisztelem mindkettőjüket, a hazájukban uralkodó állapotok ellenére sokra vitték, mindezt kemény munkával, sok tanulással és szorgalommal érték el. Ki tudja milyen magasra jutnak még. És nem mellékes sikerességük szempontjából az sem, hogy mennyire alkalmazkodóképes, optimista emberek. Találtam 15 eurót is a földön.
