Minden nap történik valami jó.

A mai álláskeresés elkezdése előtt lássuk mi történik házam táján. Végleg elment az ausztrál lány, így beköltöztem az ő, nagyobb szobájába. Még falat is sikáltam, hát még padlószőnyeget. Tegnap vizsgáztam egy kicsit holland tanfolyamon, talán egyszer az eredményt is megtudom. Nem volt könnyű. Szintén tegnap beköltözött az új, német-amerikai lakótársnő. Napsugárszerű, csupa mosoly leányzó és ráadásul perfekt holland, lesz kivel gyakorolni. Magyar kolléganőm 70 éves anyukája tegnap megérkezett Maastrichtba és ma délután 1-kor eltűnt... szerencsére 8 óra elmúltával előkerült vagy megtalálták, nem ismerem a teljes story-t. Nincs mobilja, ami elég kockázatos húzás, ha az ember idegen országban van, ahol a nyelvet sem beszéli. De a lényeg, hogy megtalálták. Feliratkoztam néhány álláskereső portálra, az első állások, amikkel megtaláltak, nagyon gagyik. Remélem lesz ennél jobb és nem skatulyáznak be örökre ügyfélszolgálatos rabszolgának. Amióta visszajöttem, elég gyenguska vagyok. A sok otthoni lazulás után nehezen veszem fel újra a feszítettebb tempót... lehet, hogy a vérnyomásom túl alacsony és néha arra is gyanakszom, hogy a szemem romlik, azért fáj a fejem. Ha jövő hétig ez nem változik, bejelentkezek dokihoz. Egyébként meg újra elkezdem építeni a kondim és szedni a Béres cseppet.